Rendhagyóra sikeredett a VAS témakör első írása: néhány napja Szlovákiai túránk alkalmával volt alkalmam közelebbről szemrevételezni Mad barátom sokat megélt hatötvenesét.
Az élmények olyan mélyen vésődtek sokat látott szemeim retinájába, hogy most muszáj kiírnom magamból, mielőtt én magam is lemezteleníteném a saját gépem. Mielőtt azt hinnétek, hogy fikázás a célom, akkor tévedtek: éppen ellenkezőleg!
Ezen a gyönyörű napon Szlovákia felé vettük utunkat, jó-néhány motoros és egy kísérőautó társaságában. A riderek közt volt Mad is, aki azon motorosok közé tartozik, akinek a kitűnő magyar utak minősége miatt sikerült jócskán leamortizálnia a motorját… de talán ennek részletezésére nem térnék ki. Legyen elég annyi, hogy az igazi motoros idő és a jó társaság annyira magával ragadta őt, hogy bizony vasának ezen állapota sem riasztotta vissza a sok száz kilométernyi gurulástól:
Nem szeretnék szuperlatívuszokat írni, egyszerűen csak elétek tárom ezt az igazi naked szörnyeteget! Az egyedi, 90 fokkal elfordított Honda lámpa (ami egyúttal a légterelő plexi szerepét is hivatott inkább kevesebb, mint több sikerrel betölteni) és az ötletes rendszámtartó megoldás annyira felturbózták a motort, hogy alig vesszük észre, hogy ez a gép kezet-lábat megmozgat: ugyanis karjelzéssel lehet rajta indexek híján irányt jelezni!
Még egy nagyon ötletes spontán megoldás: a láncspray a csomag alatt kapott helyet úgy, hogy az undertail és maga a csomag közé szorulva oldalt nem esik ki.
A motor jelen állapotában történő fogyasztásáról nincsenek adataim, de a kevéssé áramvonalas külső fogyasztásnövekedését talán éppen kompenzálja az idomok hiányából következő lecsökkent tömeg.
Valódi élmény volt eme igazán egyedi motor előtt-mellett-mögött gurulni! Mad maradandót alkotott, még ha csak a kártérítése megérkezéséig látható ilyen állapotban az SV650S, akkor is.