Arról, hogy a törvényalkotónak fogalma sincs, mit is „alkot” valójában, szép számmal láttunk már példát. Arra is, hogy adott törvényalkotónk „szakértői”, vagy inkább tanácsadói szürke ködben tapogatóznak a témában. Esetleg csak túl sok Animal Planetet néztek unalmukban a közpénzen élősködő bürokratáink?
Ez sosem fog kiderülni, viszont: HURRÁ, tegnap óta király élete lett házi kedvenceinknek, hiszen néhány bérházi aktakukac újfent unatkozott, és hülye, képmutató törvényeket alkotott.
Előrebocsátom, hogy keményen állatbarát vagyok. Kertemben 4 féle madárfaj csicsereg egész nap, házamat kutyám őrzi, évekkel ezelőtt pedig macskáim, és halaim is voltak. Persze nem csak úgy, divatból, hanem etetem, gondozom és ápolom is őket – mondjuk a madarak esetében ez eléggé korlátozott művelet, hiszen vadon élnek.
Néhány hete kucsachippel borzolták a kedélyeket. Ez a félhír mára letisztult annyira, hogy csak a harci kutyáknál kell a chip, illetve akkor, ha az eb gazdát cserél.
Most kitalálták, hogy a gömbakvárium egyszer csak káros a halakra, és persze a hengeres kalitka is a madarakra. Hivatalos, hiteles tanulmányt, hivatkozást sehol nem találunk. Dr. Dulittle nem rendel, hogy a 10 másodperces emlékezettel rendelkező aranyhal elmondhassa neki a frankót a depijéről. És mi lesz a kör alakú úszómedencével, és a körforgalmakkal az emberek esetében? Velünk már a kutya sem törődik?
Megjegyzem, az én olvasatomban csak úgy okoz kárt a gömbakvárium, vagy a hengeres kalitka a házi kedvencben, ha ráejtem!
Képmutatónak neveztem a törvényt, hiszen tudom, hogy az egész csak arra lesz jó, hogy átlagpolgárokat szívassanak vele. Mire gondolok konkrétan: arra, hogy a harci kutyák kínzása továbbra is népszerű sport marad, hiszen pénz van benne – törvény ide, vagy oda. Viszont hadd döntsem már el én, hogy milyen alakú lakókörnyezetben tartom háziállataimat, ha emellett mindent jót messzemenőkig megkap a jószág!
Ilyen égbekiáltó baromságot, hogy az aranyhalam depis lesz a gömbtől?! A nagy görbe lófaszt lesz depis, persze ezt nem szabad kimondani, mert a haldepresszió-tagadást is hamarosan büntetni fogják!
Más a helyzet egy kalitkával, hiszen eleve egy szárnyas, repülni tudó madárnak térre van szüksége. Itt nem vitatkozom, inkább szkeptikus vagyok: én úgy gondolom, hogy egy depresszióba esett állat nem tanulékony, nincs étvágya, rosszul néz ki, és aktivitása majdnem a nullával egyenlő. Nem egy ismerős van a környezetemben hengeres madárkalitkával, ahol a papagáj vidáman beszélget a vendégekkel a kalitkából, pedig egyedül él benne, imád hancúrozni, játékra hívja gazdáját, és ha ki is engedik a kalitkából, magától visszarepül bele, ha megunja a nagy felhajtást, vagy már nem elég érdekfeszítő a kalitkán kívüli élet számára.
A henger alakú kalitka depressziónövelő tényezőként való emlegetését tehát élből cáfolom.
Lassan az élősködő állatoknak (bélgiliszta, lapostetű, bolha) is jogaik lesznek, ha így haladunk tovább, ugyanakkor az állatbántalmazások esetében nincs erőlépés, nincs igazán komoly szigorítás, pedig igencsak elkelne már egy amerikai mintára szabott keménység, illetve jogkövetkezmény.
A magyar jogalkotás egyedülinek látszik a baromságaival az unióban. Sehol másutt nincs tiltva a gömbölyű és hengeres élettér az állatoknak, eddig legalábbis nem találtam utalást rá, nem olvastam cikket róla, kint élő ismerőseimet megkérdezve sem kaptam az „…ez most komoly, vagy ugratsz?” kérdésen kívül kimerítő választ. Persze tévedhetek!
Vizuális alkat lévén hirtelen már pereg is egy rövid dokumentumfilm a jövőből:
Elképzelem, mikor házkutatási paranccsal jönnek az állatvédő-kommandósok, és kora hajnalban betörnek egy átlagcsalád házába, berobbantják a bejárati ajtót, majd halálra rémítve a famíliát „Megvan főnök, itt van a bizonyíték!” felkiáltással rátalálnak a 7 éves Lacika gömbakváriumára, ahol növényekkel, és elsüllyedt hajómodellel tarkítva Némó, az aranyhal él már vagy 2 esztendeje. Persze most csak az állat depressziója számít, az emberé nem. Így biztos, ami biztos: állat-kommandósunk a gyerek hátába nyomja automata fegyverét, hiszen aki halat tud gömbakváriumban tartani, az sokkal nagyobb szörnyűségekre is képes lehet.
Majdnem ugyanígy járt Kata, nála sem számít az emberi érzékenység, mikor egy emelettel feljebb rálelnek Gyuri-papagáj hengeres kalitkájára. A padlóra kényszerített papagáj-gazda remegve szuszog, azt hiszi rossz álom az egész, bár a tarkójához szorított fegyver hideg csöve elég valóságosnak tűnik. A fagyott csendet Gyuri rikoltása töri meg, mert a jelek szerint nem igazán szokott hozzá a hajnali ébresztőhöz.
A lakásban mindenkit bilincsbe vernek, rabomobillal elszállítanak, az állatokat kimenekítik, de kifelé jövet az egyik szemfüles kommandós észreveszi Rexet, a család németjuhászát, aki habzó szájjal ugatja a hívatlan betolakodókat. A probléma vele az, hogy csak 393 centiméteres pórázon van kikötve, de az új törvények legalább 400 centit írnak elő. És chipet sem találnak benne, ami ugyebár súlyosbító körülmény lehet a későbbiekben.
Mindenkit előzetesbe szállítottak, börtönben a család, hiába örvend minden háziállat makulátlan egészségnek, hiába jól tápláltak, hiába látszik, hogy foglalkoztak eddig velük: a törvény az törvény!
A gyorsított eljárások során elkobozzák a jószágokat, bedobálják őket egy koszos állatmenhelyre: Némó 50-ed magával egy 50 literes akváriumba kerül, Gyurinak csak egy jóval kisebb, de legalább kocka alakú kalitka jut, Rex pedig alig egy négyzetméteres ketrecben várja sorsának jobbra fordulását.
A kedvencek persze hiába várnak új gazdákra, az új törvények mindenkit elriasztottak az állattartástól. És mert hetekig nem találnak új gazdira, egy szomorú reggelen mindhármukat véglegesen elaltatják.
A szülők évek múlva is pszichológushoz hordják a hajnalban megfélemlített Lacit, és Katát, a család pedig további 20 évig nyögi a kirótt pénzbírságot.
Mégis szerencsésnek mondhatják magukat: a bíró engedte a részletfizetést, így marad némi pénz az iskolába és munkába járásra, a rezsi fizetésére, bár új ruhát, élelmet alig-alig tudnak a maradékból vásárolni.
Az eset óta a családtagok napokra mély depresszióba zuhannak, ha bárhol meglátnak egy kutyát, egy papagájt, vagy akár egy piros aranyhalat. De a kommandós filmeket sem szeretik.
Nos, ez lehet a jövőbeni magyar valóság, csak még néhány „profi” és „hozzáértő” bürokratát kell a megfelelő helyre becsempészni.
Halkan, és suttogva szeretném megjegyezni: a nagy francokat érdekel a dilettáns állatvédő törvény. Eddig is, és ezután is százszor többet kaptak nálam a házi kedvenceim és remélem, ezért nem büntetnek majd meg?!
a csipes dolog nem hülyeség, én kötelezővé tenném. akkor is hasznos ha mondjuk megszökik, elkóborol az ebe, és befogják, rögtön megvan a gazdi. valamint a csip le tudja tárolni az oltásokat, stb., ha megharap valakit, nem kell nekiállni kutakodni a papírok után.