Hosszú hónapok óta kínlódok a Vistával. Nem vádolhattok türelmetlenséggel, hiszen végig úgy álltam a dolgokhoz, hogy én vagyok a kopott fogaskerék a rendszerben.
“Barátságunk” régről fakad: évekkel ezelőtt, még mint Longhornt kóstoltam meg, és nagyon ígéretesnek tartottam, később 30 napos próba-Vistaként csücsült a merevlemezemen, végül a sokadik menetben, már a Vista Ultimate SP1 64 bites változat kergetett az őrület határára.
A piacra került, boltban vásárolható Vista óta többen próbáltak meggyőzni, hogy igenis jó oprendszer, és én vagyok pöcs, lúzer, pancser… a sorrend most nem fontos.
De, hogy megértsük, miért is nem jó nekem a Vista, és miért vagyok mégis végtelenül hálás neki, ahhoz most el kell indulni a kályhától…
Kicsit körbenézve hamar kiderül: fotózom, digitalizálok, már vagy 20 éve. Igenis megadtam a módját, és kellő erősségű vassal, jó szoftverekkel könnyítettem munkámat. Nem mondom, hogy profi vagyok, sőt… de sosem elégedtem meg az utómunkák során az egyszerűnek tűnő megoldásokkal.
A Windows 98 SE idején még csak a papíralapú fotók szkennelt másolatai voltak számomra elérhetők, így nagy szerepet kapott egy korai Photoshop, talán az 5-ös verzió lehetett. Mennyire különös, már akkor is az Adobe volt az egyik Nagy Hal a piacon. Videózás terén akkortályt ismert név volt a Pinnacle DC30-as digitalizálókártya. Ehhez is Adobe programokat adtak, így kellemes tapasztalatokkal gyarapodva barátkoztam a szoftvereivel – esetemben a Premiere 5.0-val.
Teltek-múltak az évek, nekem kimaradt a Windows Me, az NT, és a W2000, mert a 98SE szépen teljesített. Aztán jött egy hatalmas ugrás, váltottam az akkor még újnak számító XP-re: szükségem volt a nagy fájlméretekre, hiszen egy órányi bedigitalizált nyersanyag 14GB-ot nyomott a vasba. Könnyen kiszámolható, hogy 6-8 órányi videofelvétel mekkora helyet foglalhat a gépen, és ez a 4GB-os FAT32 fájlkorláttal furán nézne ki – váltottam tehát NTFS-re, és Premiere 6.5-re.
A megváltozott helyzet úgy hozta, hogy a DC30 már nem működött driver problémák miatt az XP-n, ezért lecseréltem egy Matrox RT-X100 Extreme Pro-ra. Ég-és föld volt a két kártya közt a különbség, és a “brend nyú” hardver nagyon jól hozta az elvárásokat.
A munkám képminősége is sokat javult, hiszen már nem Hi8-ra, hanem miniDV-re rögzítettem az eseményeket, élmény és szórakozás lett már így a munka.
Szépen alakultak a dolgok: az XP-t az SP2 után úgy be tudtam lőni, hogy szinte 100%-osnak lehetett mondani. Egyedül az RT-X100 gondolta néha napján úgy, hogy renderelés közben eldobja magát, de nem volt vészes a helyzet.
Itt már az Adobe CS2, CS3 és CS4-es sorozatú szoftvereit használtam, melyeket jogtisztán kaptam a kártyához, illetve kedvezményesen frissítettem-vásároltam.
Érdekességképpen elmondom azért, hogy szerény véleményem szerint a Premiere 6.5 maradt az utolsó olyan videófeldolgozó szoftvere az Adobe-nak, ahol szépen, és egyszerűen lehet átmeneteket beilleszteni 2 filmsáv közé. Emiatt nagyon termelékenynek tartom ezt a programot, és ezért a mai napig ezt használom, ha gyorsan és jól kell dolgozni… bár az is igaz, hogy nem képes HD mozikat kezelni és a végtermék legfeljebb 180 perces lehet.
A Premiere Pro és CS sorozat “sajnos” már professzionális felhasználóknak készült – mondják, de a véleményem az, hogy meghagyhatták volna a 6.5-ös változat jól használható megoldásait.
Eljutottunk tehát képességeim határára, mint emberileg, mint hardveresen. És ekkor több alkalommal is (először csak próbából 1-2 napra, majd hónapokkal később véglegesnek szánva) lehetőséget kapott a Vista a bizonyításra. Sajnos a nagy várakozások ellenére csak sorozatos csalódásokat okozott.
Közben a wordpadhoz szokott ismerőseim tovább osztották az észt: miért nem jó nekem a Vista, nekik faszául megy. Na igen: netezésen, torrentezésen kívül max. 1-2 primitív játékot, muszájból pedig Office-t használnak… inkább no comment.
Mikor 40%-ot csökken Vista alatt az adatátviteli sebesség két vinyó közti másoláskor az XP-hez képest ugyanazon a hardveren, vagy mikor képtelen 2 képernyőt megnyújtott asztal üzemmódban működtetni… igaz, akik napi 6 órát pasziánszoznak, 2 órát iwiveznek, azok nem futnak az életben ilyen problémákba a Vistán… piszokul irigylem őket.
Heteket töltöttem azzal, hogy a most felvázolt bajokat, megoldhassam valahogy, de nem sikerült valami jól, hiszen a Vista már csak ilyen. Kicsit hosszú és kanyargós analógiával élve: Ne várjak sufni-tuningos megoldást arra, hogyan működhetne a dízel üzemű autóm a legkisebb ráfordítással benzinnel, mert a legegyszerűbb mód, ha egyből benzines autót veszek, ahelyett, hogy átdesztillálom a gázolajat benzinné egy pálinkafőzdében … remélem nagyon plasztikus voltam.
Miután rájöttem, hogy a Vistát nem nekem készítették, kipróbáltam néhány alternatívát:
Windows 7: Lényegesen jobb már a sokadik béta verzió is, mint a Vista. De a béta állapot miatt most nem szeretnék nagyon belefolyni a dolgokba.
Linux: Nagyon nem az én világom, ráadásul a Gimp kissé érdekes motyó számomra, digitalizáláshoz pedig nincs korrekt szoftver egyelőre.
OS X Leopard: 2007 végén ketyegett egy Hackintosh a gépemen, és nagyon meggyőző volt, de akkor még nem voltak elég kifinomult megoldások arra, hogy a nem célhardvereket jól kezelje – illetve voltak, de csak professzionális Mac fanatikusok értették a mikéntjét és a módját. Miután kevés hardverem ment az alap OSX-szel, ezért átmenetileg lemondtam róla.
Azóta kisebb iparág épült a kext-ek gyártására (kext= driver, Mekintos dialektusban), melyek a malmomra hajtották a vizet.
Tavaly év végén végül is ráálltam egy prodzsektre: 3 hetet adtam magamnak, hogy a Vistát olyan állapotba hozzam, hogy DOLGOZNI tudjak rajta – ekkor még nem tudtam, hogy a háttérben milyen hatalmas OSX-kext változások történtek. Miért is nem voltam meglepve, mikor az önhatalmúlag 5 hétre kitolt keserves önsanyargató kínlódás után sem javult a helyzet Vista fronton… és ez volt az a katalizátor a folyamatban, aminek az eredményeképpen otthonomból kirúgtam a Windowst, Bill Géccet a sallangjaikkal együtt.
Lányos zavaromban rögtön felkerestem a legjobb barátomat (Google) és rákerestem a probléma vélhető megoldására. Mivel közel egy éve nem láttam mi a történés Hackintosh ügyben, így nagy érdeklődéssel keresgéltem a megfelelő adatbázisokban, fórumokban, blogokban, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy hatalmasat javult a helyzet. Konkrétan a teljes hardverarzenálomra sikerült kexteket találni, de ami a legfontosabb: nemrégiben olyan telepítőcsomag látott napvilágot, ami “gyárilag” tartalmaz minden kextet az alaplapomhoz, és a hardvereimhez, nem kell varázsparancssorokat, BIOS hekkeléseket megejteni a telepítés előtt, alatt, után, mellett, közben, hanem egyszerűen csak a telepítés első fázisában kijelölöm azt, ami nekem kell.
Letöltöttem tehát a legújabb iDeneb 1.3 OS X 10.5.5 telepítő DVD-t, és láss csodát: alig fél óra alatt egy alap Leopard figyelt a gépemen, 4 processzort látva, teljes képernyősen, hanggal, Gigalan hálózattal, SATA és ATA felülettel, valamint USB-s támogatással.
További másfél-két óra szöszmötösz, és a rendszerem nagyon közel áll ahhoz, hogy teljes értékű Leopardnak nevezhessem. Némi utánajárással a korábban használt Windowsos szoftvereimet is sikerült kiváltani vagy Mac-es változatúra, esetleg vele egyenértékűre cserélni: kép- és videószerkesztés, webtervezés, minden egyéb megoldva, immáron az új vasamon!
Végeredményben látványos, gyors, ámulatba ejtő gépet kaptam, mert megérdemlem!